Nos hát a mai nap nem is volt olyan rossz a suliban.Túléltük a 3 matekot,infón power pointoztunk,első angolon lent voltunk papírgyűjtésen segíteni,a másodikon feng-shui házat csináltunk :D De ez most nem olyan lényeges.

Mostanában egy csomó dolgon gondolkodtam,jelenen,múlton és jövőn is.A múltat lehet,hogy kihagyhattam volna,mert túl sok emlék fűződik hozzá.Megtaláltam azokat a füzeteimet és lapjaimat is,amikre verseket,idézeteket írogattam.Volt olyan ami szimplán csak fájt,de volt másmilyen is. 
"Nem kell sok barát,ha az a kevés olyan értékes,mint te." Ez tényleg teljesen más volt.Az a személy,akinek ezt írta tényleg nagyon értékes(volt) és sokat jelentett nekem.Nem tudom és szerintem soha nem is fogom tudni,hogy ez már miért nincs itt és miért lett olyan,amilyen.Mindenesetre nekem leírhatatlanul hiányzik minden ami vele kapcsolatos.Mindig támogattuk,vígasztaltuk egymást,késő éjszakáig MSN-eztünk..De ennek már úgy látom vége. 
Bárcsak minden olyan lenne,mint régen.Akkor talán tényleg boldogabb lennék és nem kéne boldogságot színlelnem,mert az már borzalmasan nehéz.De remélem,hogy legalább Ő boldog :)

De amúgy mostanában már minden nagyon nehéz.Az elalvás,az ébredés,a mosolygás stb.
Érzem,hogy egyre gyengébb leszek és nem tudok mit tenni ellene.
Hadd ne mondjam,valakinek megint sikerült porig rombolni az önbizalmamat.De hát ha ez így jó neki. Kezdhetem újra a felépítését,hogy aztán egy fiú újra lerombolhassa. 

Bocsi,hogy ez most ilyen érdekes bejegyzés lett. :S

Nah nemsoká indulok a hugom anyáknapi műsorára ^^