A vihartündér balladája
Tengerparton, hol sok fehér
Sirálymadár szálldosott,
Réges-rég a vihartündér
Valakiről álmodott.
"Ó, csak jönne! Bár láthatnám!"
Naphosszat így énekelt,
És nézte a tenger partját,
Ámde semmi nem felelt.
"Bár láthatnám! Ó, csak jönne!"
És a szíve zokogott.
Énekelte, és pergette
Ujja közt a homokot.
"Ó, csak jönne..." Dehát nem jön...
Nincsen másik megoldás;
Tajtékból oltár lesz rögtön,
Készül a tündérvarázs!
Készen áll a tajtékoltár,
A tündér letérdepelt,
És az oltár lábainál
Szörnyű imát énekelt.
"Tűz, lég, víz, föld, őselemek!
Kis húgotok szólít most!
Segítsetek, gyertek, gyertek,
Nekem vigaszt adjatok!"
Az oltárból lángok csapnak
Egyenest az ég felé!
A madarak elhallgatnak,
A szó a Tűzelemé!
Szélvész süvít, orkán bömböl,
Remegtet a félelem.
De nem törik meg a bűvkör,
Itt van már a Légelem!
Haragosan forr a tenger,
és a tündér reszketett...
Csöndben térdel, szólni nem mer;
A Vízelem érkezett!
És végül a föld megmozdul,
Szikla dől le hirtelen,
A helyéből mind kifordul,
Itt van hát a Földelem...
"Megérkeztünk, kis testvérünk!
Halljuk hát a parancsod!
Miért kell a segítségünk?
Halljuk a tündérhangod!"
Összeszedte bátorságát,
Megnyitotta ajkait,
És elmondta a parancsát,
Sebzett szíve titkait.
"Volt valaki, akit régen
A végzet erre vetett.
Reá néztem, s akkor bennem
Bús szerelem ébredett.
Hogyha látnám azt az arcot...
Ha szeretne... istenem!
Hallottátok a parancsot:
Adjátok ezt meg nekem!"
Elhallgatnak az elemek,
Lecsitul a morajlás.
"Nincs hatalmunk a szív felett!
Kérjél bármit - bármi mást!
Hogyha anélkül megyünk el,
Hogy kitombolnánk magunk...
Ó, ne játssz az életeddel!
Kérjél bármit, hallgatunk!"
És a tündér mit felelhet,
Mit kérhetne tőlük még?
"Ha nem adhattok szerelmet,
Akkor hát az arcképét...
Ott legyen! Ott, fenn a sziklán!
Hogy mindenkor láthassam,
Hogy vele így éljek eztán,
Látva őt a bánatban."
Eltelt sok év... És az arckép,
S a tündérlány hova lett?
Minden sziklát tenger dúlt szét...
De hallod az éneket:
"Ó, csak jönne! Bár láthatnám!"
A tündérdal tovább zeng.
Ma is szól a tenger partján,
De válasz nincs. Csak a csend.
szerző:Auróra | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
